2014. június 7., szombat

Szünet!

Sziasztok! Sajnos, most nem egy résszel, hanem egy rossz hírrel érkeztem, miszerint: A blog SZÜNETEL. Egyenlőre meghatározatlan ideig, de valamikor július elején nyitom meg újra a blogot. És akkor - reményeim szerint - új, izgalmasabb és fordulatosabb részekkel térek vissza hozzátok! Ez alatt a röpke szünet alatt megpróbálok minél több ihletet gyűjteni.
Hamarosan jelentkezem!
xx Petra L. 

2014. május 30., péntek

Chapter 2 - Este Londonban 1/2

Sziasztok! Meghoztam az új részt egy "kis" késéssel, amiért elnézést kérek, a következő részt megpróbálom minél előbb hozni! Erre a részre nem igazán az izgalmas vagy velős szót aggatnám inkább ez csak olyan átmeneti rész, ami felvezeti a következő részt, amiben rengeteg lesz a cselekmény! :)
Azért remélem így is tetszik Nektek a rész.
Jó olvasást! :) xx

A hangok a konyha felől jönnek, így befordulok a kis helységbe, de amikor megpillantom a számomra ismeretlen fiút, a vér is megfagy bennem. Mielőtt bármit is szólhatnék, a fiú megpördül és meglepetten néz rám. Kiszúrja, hogy egy száll törülközőben vagyok, így látványosan végigmér , majd megnyalja alsó ajkát.
- Te mégis ki vagy és mit keresel itt? - kérdem halkan, mire a fiú felnevet.
- Ezt én is kérdezhetném tőled - kacsint, majd visszafordul a hűtő felé. A beáramló friss levegő azonnal megcsapja nedves bőröm, ezért szorosabban összehúzom magam körül az anyagot, de nem moccanok.
- Bár fájó ezt mondanom, de felvehetnél valamit - mér újra végig és beleharap egy almába.
- Ki vagy és mit keresel itt? - teszem fel újra a kérdést, hátha ezúttal többre megyek. A fiú csak röhögve beletúr a hajába, majd mélyen a szemembe néz. Barna íriszei csillognak, ahogy a nap megvilágítja őket. Elmélyedek a tekintetében de egy idő után megrázom a fejem, mert elkap egy különös érzés. Egy érzés, miszerint bármelyik pillanatban beleláthat a bensőmbe.
- Te aztán makacs vagy - mosolyodik el  - Zayn Malik, Louis haverja - harap egy újabbat a gyümölcsből.
- És te szépségem? - hajol olyan közel hozzám, hogy érzem minden egyes lélegzetvételét. A szívem egyre gyorsabban ver, ő pedig mélyen a szemembe néz. Teljesen megbabonázva állok előtte és nem tudok megszólalni. Ajkaim szétnyitódnak, de egyetlen hang sem jön ki a torkomon.
- Ti aztán gyorsan ismerkedtek - hallom meg Louis hangját, így megpördülök, de ekkor szemben találom magam három kíváncsi szempárral. Mindegyikük arcáról mást lehet leolvasni. Bree alsó ajkát beharapva próbálja elrejteni mosolyát, Louis csak méreget minket, Eleanor pedig összefont karokkal, rosszallóan pillant felém. Mikor rádöbbenek, hogy egy száll törülközőben állok, sietős léptekkel elindulok az emelet felé. A szobaajtót behajtva magam mögött, elindulok az egyik bőröndöm felé, majd kikapok belőle egy legingst és egy fekete-fehér csíkos pólót, amiket gyorsan magamra kapok. Pár percig csak gondolkodom az előbb történteken, majd a bőröndömet magam mellé húzva elkezdem kipakolni az összes dolgot, amit sietve a táskába süllyesztettem.
- Bejöhetek Júlia? - dugja be szőke tincsekkel keretezett fejét Bree - nevetve - .
- Nagyon vicces! - fordulok vissza a bőröndhöz, de a lány lehuppan az ágyamra és a plafont bámulva nevet tovább.
- Nem szeretnél valamit elmesélni? - ül fel és szemöldökét húzogatva néz felém, mire én is elmosolyodom és beugrom mellé az ágyba. - Olyan szépek a szemei és az a tökéletesen beállított haj - áradozik Bree, mire felkapok egy párnát magam mellől és hozzávágom.
- Aúúú - sikít fel, majd visszahajítja a párnát, mire mindketten felnevetünk.
- Gyertek lányok! Megbeszéljük az esti programot - kiállt be Louis a szobába, mire mindketten felpattanunk és érdeklődve indulunk a fiú után. A nappaliban Zayn és Eleanor két egymással szemben lévő fotelban ülnek, Bree és Louis pedig elfoglalják az utolsó helyeket is, ezért én vonakodva, de lehuppanok Zayn mellé.
- Az előző szerelésed azért jobban tetszett - suttogja a fülembe, mire önkéntelenül, de elmosolyodom. Ezt a nővérem is észreveszi és szúrósan pillant felém. Nem tudom, mi baja, de, mióta visszajöttek a fagyizóból, hozzám se szól.
- Két ötlet is felmerült a ma estével kapcsolatban -néz körbe Louis - Eleanor javasolta, hogy elmehetnénk vacsorázni, Zayn pedig, hogy egy kis helyi bárban ünnepelhetnénk, az érkezéseteket. - fejezi be Louis, de mivel semmi reakció, Zayn feláll, Breere majd rám néz.
- Ugyan már, az első estéteket Londonban egy unalmas "családi" vacsorával szeretnétek eltölteni, ahelyett, hogy valóban megünnepelnénk az érkezéseteket? - teszi fel a kérdést(eszméletlenül szép mosollyal) - mire Bree azonnali döntést hoz.
- Megyünk a buliba - mosolyodik el.


- Biztos jó ötlet volt ez a buli? - kiáltom ki a fürdőszoba előtt álló barátnőmnek - Nem hiszem, hogy mennünk kéne - tűnődöm el.
- Gyere már ki, had nézzelek meg a ruhádban! - kiállt be, mire egy mély levegővétel után lenyomom a kilincset. Bree egy szűk szabású tengerkék ruhában van, ami tökéletesen illeszkedik a karcsú alakjához. Haját szoros lófarokba vogta, kék szemeit pedig kihangsúlyozta egy leheletnyi világoskék szemfestékkel.
- Mit gondolsz? - forgok egyet, mire Bree széles mosolyra húzza a száját és belém karol.
- Azt, hogy ma London összes szingli pasija a tenyerünkből fog enni - jelenti ki, magabiztosan, mire én is elmosolyodom.


Ahogy egyre közeledünk a szórakozóhely felé, úgy nő az adrenalin bennem. Már nagyon régóta nem buliztam, főleg egy idegen városban, csupa idegennel körülvéve. Valljuk be, izgulok, nem is kicsit! Bree elmondása szerint ez egy elég ismert szórakozóhely, ahol főleg fiúk/férfiak szoktak lenni egy-egy új "áldozat" után lesve. Ez még nem is lenne gond, csakhogy én még sosem voltam igazi randin, hiszen mindig csak az anyám által válogatott bájgúnárokkal volt kapcsolatom, akik szívesebben lógtak a jakuzzimban, mint egy moziban, étteremben vagy akár egy parkban.
- Megérkeztünk - szól hátra Louis, én pedig óvatosan kipillantok az ablakon. Csak egyetlen épületet látok a közelben, de az közel sem egy "kis helyi bár", ahogy azt Louis és Zayn előadták. A hatalmas épület előtt száz meg száz fiatal próbál befurakodni, a szórakozóhelyre, ahonnan csak hangosan dübörgő zene hallatszik ki. Az autóból kiszállva azonnal kiszúrom a kidobóembereket, akik jelenleg senkit sem engednek be, ezért mindannyian megtorpanunk, vagyis majdnem mindannyian.
- Ne szórakozzatok már! Gyertek! - ragadta meg Zayn a karom.

2014. május 4., vasárnap

Chapter 1 - Régi ismerős

Sziasztok!
Először is elnézést a késés miatt és, hogy nem lett éppen a legjobb a rész, de mostanában nem volt időm írni. Sokat nagyon nem fűznék a részhez, így:
Jó olvasást! xx

A reflektorok szinte megvakítanak, ezért szemem elé kapom a kezem. A közönség idegesen méreget, néha valaki be - be kiállt valamit, de én csak állok egy helyben a mikrofonnal a kezemben.
- Kezd már el te szerencsétlen! - hallom meg Griselda hangját, aki a közönség első sorából üvölt nekem. A dobos elkezdi a dallamot, én pedig hozzáfogok az énekléshez, de egyetlen hang sem jön ki a torkomon. Hátranézek, mire a dobos még egyszer elkezdi.
- Koncentrálj Liv! - mondom magamnak. Behunyom szemeim, majd elkezdem a dalt. Egy ideig ez jól is megy, de megakadok. Szemeim kinyitom, de mást sem látok, csak elégedetlen embereket.
- Én nem ezért fizettem! - kiáltják be többen is, mire a zenekar leáll. Kétségbeesetten futja végig tekintetem a közönség sorait, egyetlen arcot kutatva. Mikor meglátom a szőke tincsekkel keretezett szív alakú arcot, elmosolyodom. De a lány ahelyett, hogy egy mosollyal biztatna, lenézően mér végig. A közönség fújjolni kezd. Hátrálok pár lépést, de valamiben megbotlok és egy hatalmas eséssel a padlóra kerülök. Az emberek meg csak özönlenek felém. Szitkozódva és mérgesen. Mikor már csak pár centire vannak tőlem felsikítok.


- Liv! Liv! - rázza meg valaki a vállam, mire szemeim kipattannak. Zilálva nézek Bree-re, aki aggódva pillant végig rajtam, miközben nyugtatóan simogatja a hátam. - Csak egy álom volt, csak egy álom - mondogatom magamnak behunyt szemekkel.
- Jól vagy? - kérdi Bree, de vele párhuzamosan megszólal egy magas női hang, aki bejelenti: megérkeztünk. A mellettem ülő szőke lány még mindig a válaszomra vár, de nem tudom mit is mondhatnék neki, ezért elkezdem összeszedni a nálam lévő dolgokat és felállok. A repülőn ülők többsége már el is hagyta a gépet, így szinte utolsóként lépünk be a hatalmas épületbe. A fejünk felett üvegezett kupolán keresztül süt be a nap. Üzletemberek aktatáskákkal a kezükben futnak, családok mosolyogva várják a gépüket, szerelmes párok pedig egymás kezét szorítva pillantanak a másik felé. Elgondolkodom, ahogy a szerelmesen egymás felé pillantgató lányt és fiút nézem. Én még sosem voltam szerelmes. Persze voltak fiúim, de ők is csak az anyám pénzhajhász bábjai voltak. Imádtak a kamera előtt, egyébként meg rám se néztek. Ezen tűnődve ültem le a reptér előtt, amíg Bree egy taxit próbált leinteni. Gondolkodásom azonban egy fekete kocsi zavarta meg, ami pontosan előttem parkolt le. A volán mögül egy fiú szállt ki és felém fordult. Barna haj, kék szemek, szálkás test, kis borosta és a mosoly, amely sosem fagy le az arcáról. Ez csak egyetlen ember lehet.
- Louis - ölelem át szorosan. Hihetetlen mennyit változott csupán 3 év alatt. A tüsi állandóan zselézett haját felváltotta egy hosszabb változat. Felsőteste tiszta izom, nem pedig csont és bőr. Kisfiús vonásai, megkeményedtek és ezzel sokkal férfiasabbá tették.
- Sokat változtál - mosolyodom el, miután elenged. De mielőtt bármit is szólhatna, Bree a fiú háta mögül néz rá meglepődve.
- Lou? - kérdi, mire Louis megpördül és a lányra néz.
- Hugi - mondja, majd Breet a karjai közé zárja.


- Hol is fogunk pontosan lakni? - hajolok az első ülések közé és felváltva nézek a Tomlinson testvérekre.
- Természetesen nálam - parkol le Louis egy kis családi ház előtt. A házat egy hosszú fakerítés határolja körbe, az ajtóig pedig kövekkel kirakott út van. Még mindig csak a házat bámulom, amikor a többiek kiszállnak. Én is követem a példájukat és míg Bree a ház felé araszol, én segítek Louisnak a csomagokkal.
- Tudom, hogy nem egy Hillton, de azért megteszi, amíg nem találunk nektek saját lakást. - mosolyog rám, miközben kezembe adja a csomagjaim.
- Ez tökéletes - nézek végig újra a házon, de ezúttal észreveszek egy arcot az egyik emeleti ablakban.
- Eleanor - suttogom, de Louis meghallja és mellém lép.
- Említenem kellett volna.. - kezdi, mire kíváncsian tekintek felé - megkértem a nővéred kezét. Lefagyok. Eleanort már hosszú évek óta nem láttam és az utolsó találkozásunkkor is csak veszekedtünk. Ő volt az egyetlen támaszon apa halála után, de mikor elköltözött Londonba, senkim sem maradt, akire támaszkodhatnék a nehéz pillanatokban. Ezért nehezteltem a nővéremre olyan sokáig, pedig ő csak az életét élte a barátjával, Louissal.
- Gyere, nem harapunk - neveti el magát Louis, majd a karom megragadva húz maga után. Ahogy belépünk az előszobába elönt egy fura érzés, egy érzés, amit még sosem tapasztaltam, mikor a saját házamba léptem be. Leveszem a cipőm és a pulcsit, amit út közben kaptam magamra, majd a lépcsőhöz lépek. Mély levegőt veszek és lassú léptekkel közelítem meg az emeletet. A lépcső tetején körbenézek. 5 szobát pillantok meg, az egyik közvetlen a lépcsővel szemben, a többi pedig szétszórtan helyezkedik el. Sétálnék tovább, de a velem szemben lévő ajtó kicsapódik és Eleanor lép ki mögülle. Egy pillanatra megtorpan, de végignéz rajtam és elmosolyodik.
- Kicsit szellősen öltöztél Londonhoz - neveti el magát, mire én is elmosolyodok és végignézek magamon.
- Gyere, megmutatom a szobád - lép felém, pár némán töltött perc után és elkapja a csuklóm. Nem kell sokáig mennünk, mire kitár előttem egy ajtót, én meg belépek rajta. Az egész szoba a fehér összes árnyalatában úszik. Fehér ágy, szekrények, puffok, asztal és egy szék. A falon különböző képek vannak. Az egyiken az Eiffel torony, előtte pedig a nővéremmel állunk. Egy másik rólam és Breeről készült, úgy 10 éve. Az utolsón pedig mi négyen - Louis, Eleanor, Bree és én - vagyunk.
- Remélem tetszik - huppan le a nővérem az egyik puffba.
- Ez gyönyörű - mondom meghatottan.
- Ha van kedved, elmehetünk fagyizóba, a London Eyehoz, moziba... - kezdi, de én megállítom.
- Kicsit pihennék, ha lehet. Nem aludtam jól az úton - nézek rá, mire csalódottan bólint és lassan kisétál a szobából. Én pedig beugrok az ágyba és lehunyt szemekkel próbálok elaludni, de ez sehogy sem megy. Így miután a többiek elmennek fagyizni, én egy törülközővel elindulok a fürdőszoba felé. Koszos ruháim leveszem, majd beállok a zuhany alá. A forró víz nagyon jól esik, így pár percig csak folyatom magamra a vizet, de egy idő múlva csörömpölésre leszek figyelmes. Elzárom a vizet és magam köré tekerem a törülközőt, a kilincset pedig elfordítom. Kidugom a fejem az ajtón, de a csörömpölés még mindig nem szűnt meg, így elindulok lefelé. A hangok a konyha felől jönnek, így befordulok a kis helységbe, de amikor megpillantom a számomra ismeretlen fiút, a vér is megfagy bennem. Mielőtt bármit is szólhatnék, a fiú megpördül és meglepetten rám néz. Majd kiszúrja, hogy egy száll törülközőben vagyok, így látványosan végigmér, majd megnyalja alsó ajkát.
- Te mégis ki vagy és mit keresel itt? - kérdem halkan, mire a fiú felnevet.

2014. április 10., csütörtök

Prológus

A vakuk villognak, anyám árgus szemekkel vizslat, a kényelmetlen cipők teljesen feltörték a lábam. Már 2 napja csak kávén élek, fáradt vagyok, a testem teljesen kimerült. Alig bírok odafigyelni a rendező utasításaira, aki szüntelenül veszekszik és ordibál mindenkivel aki csak a közelébe kerül.
- Olivia figyelj már! - rivall rám Griselda vagyis az anyám. Vonásai megkeményednek és úgy pillant rám, mint egy játékszerre. Mindig is azt akarta, hogy tökéletes legyek, hogy minden dicsőséget bezsebeljek, mert neki csak erre kellek.
- Nem hallottad amit mondtam? - kulcsolja erősen keze közé a csuklóm és úgy rángat ki az öltözőbe.
- Ez fáj - rángatom a kezem, de ő nem ereszt. Egyre erősebben és erősebben zárja markába a kezem, amíg be nem érünk a kis helységbe. Becsapja maga után az ajtót és elereszti a csuklóm. Óvatosan kapok a piros területre, ahol a műkörme nyomai láthatók.
- Most pedig kiszellőzteted a fejed és amikor ez megtörtént, visszajössz és 110 százalékosan teljesítesz! - ordítja az arcomba, mire hátrálok egy kicsit. - Az ajtó előtt várlak, csak semmi trükk - emeli fel mutatóujját, mire bólintok egy aprót és megfordulok. Miután becsukódik az ajtó, az ablak alá telepszek, lábaim felhúzom és mellkasomhoz szorítom őket. Az egész életem olyan, mint egy kalitkába zárt madáré, aki csak a mutogatásra való. Sosem volt normális életem, azóta meg főleg nem, mióta híres lettem. Hirtelen ötlettől vezérelve a táskámhoz kapok, kiemelem a telefonom és írok egy smst Breenek, - a legjobb barátnőmnek - hogy másfél óra múlva a reptéren találkozunk. A kényelmetlen ruhát lecserélem egy rövidnadrágra és egy bő fehér pólóra, sajgó lábam pedig egy tornacsukába csúsztatom. Az ajtóban elfordítom a kulcsot, olyan halkan, ahogy csak tudom, majd az ablakhoz lépek. Pár percig feszegetem, de az fa keret meg sem mozdul. Oldalra pillantok, felkapom a magassarkút, sarkát az üveghez támasztom, majd meglendítem a cipőt. Az üveg apró szilánkokra törik. Táskám kidobom az ablakon és lépnék fel a párkányra, amikor zajt hallok.
- Olivia mit csinálsz? - rikácsol Griselda, majd a zárral bajlódik.
- Azt amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna tennem - kiáltom vissza, majd a falban kapaszkodva kilépek az ablak külső párkányára. Szerencsére nem vagyunk nagyon magasan. Kiszúrok egy bokrot a földön és egy határozott ugrással a bokor közepén landolok. Táskám felkapom, majd sietősen az autóm felé veszem az irányt.

Amint belépek a tágas házba, elönt egy fura érzés. Végre megteszem. Évek óta ez csak egy álom volt, ami úgy tűnt sosem valósul meg, most mégis itt állok a szobámban és sebes mozdulatokkal ürítem ki az összes fiókot. A ruháim sorra dobálom a bőröndökbe, majd a telefonom hirtelen megcsörren. Félve pillantok a kijelzőre, de amint meglátom a Bree nevet a kijelzőn villogni, megnyugszom.
- Te meg vagy őrülve? - kapkodja gyorsan a levegőt a szöszi barátnőm.
- Griselda? - tippelek, de meg sem várom a választ, hiszen már tudom. - Fél óra múlva legyél a bejáratnál, hozz sok ruhát és amit csak tudsz - mondom, majd kinyomom. A sok megrakodott bőröndöt lecipelem, majd a csomagtartóba helyezem. Beszállok és elindítom a kocsit. Fogalmam sincs hova megyünk majd, de egy biztos, a legközelebbi járattal elhagyom Los Angelest. Lassan hajtok a forgalmas utakon egészen addig, amíg meg nem pillantom a LAX feliratot. A lélegzetvételem fokozatosan gyorsul, egészen addig, amíg meg nem pillantom Breet, aki egyedül ácsorog a reptér előtt bőröndökkel megrakodva. A lány, amint felismeri a kocsit, elmosolyodik. Az egyetlen üres helyre leparkolok és kiszállok. Amint kiteszem a lábam a betonra, Bree a nyakamba ugrik. Nem szól semmit, pontosan tudja mire gondolok. A csomagjaim kivétele után besétálunk az épületbe, ahol a kinti nyári időhöz képest kellemes hideg fogad. A recepciós pultnál lévő lányhoz lépünk, aki kedvesen mosolyog.
- Szia, megtudnád nekünk mondani, hova megy a legközelebbi járat? - mosolygok rá, mire a lány elkezdi nyomkodni az előtte lévő számítógépet.
- Londonba - motyogja. Amíg Bree megveszi mindkettőnknek a jegyet, helyet foglalok az egyik műanyagszéken, ami még nem foglalt. A fejemben csak egyetlen szó kattog folyamatosan. London. Valóban London lesz az a hely, ahol végre normális életet élhetek vagy ez is csak egy átmeneti időszak lesz??